Történet

A település körüli pusztákon élő diákok magas létszáma és a körzetből beiratkozó vidéki gimnazisták igényelték a hétközi diákotthon létrehozását. 1966-ban, egy régi épület átalakításával a terv megvalósult. Az alapító tanárházaspárra mai is szívesen emlékezünk, Madár Józsefnére, Teca nénire és Dr. Madár Józsefre, aki később a mohácsi gimnáziumot igazgatta. A legenda szerint az épület meglehetősen "puritánra" sikeredett, így Teca néni az első pillanatban komolyan megfontolta, hogy a család azonnal elköltözik. Ehhez képest olyan diákotthoni életet teremtettek, amelyre az óta is meghatottan emlékeznek az egykori lakók.
A gimnázium megszűnése után a pusztákról iskolánkba járó általános iskolás gyermekek használták ki a férőhelyeket (volt olyan év, hogy 127%-on). Madár Józsefet Várnai Károly (a Táncsics M. Gimnázium jelenlegi igazgató-helyettese) váltotta a vezetői poszton. 1976-tól Czebei Gyula tanár úr látta el ezt a feladatot. Nem volt könnyű dolga: a puszták megszűntek, ezért az intézmény feladata a szociálisan rászorult és a kisegítő iskolás vidéki gyermekek ellátása lett. A tanár úr érdeme, hogy a 80-as évektől kezdődő pénzbeli elvonások ellenére a diákotthon megmaradt működő intézménynek. 1998-ban az épület teljesen megújult, az emeleten 7 hálószoba került kialakításra. 2002-ben a 30 éves bútorokat ízléses, új berendezésekre cserélhettük.
Tudom, a diákotthoni nevelőség (a napközis tanári beosztáshoz hasonlóan) nem tartozik a szakmai hierarchia vágyott csúcsai közé. Ennek ellenére úgy gondolom, minden pedagógusnak el kellene tölteni két-három évet ilyen feladatkörben is. Számos kolléga munkássága mutatja, hogy kellő felkészüléssel és ráhangolódással tartalmassá tehető a nevelő-tanári munka is. Az alapító Madár-házaspár példája máig irányt mutat ebben. Diákjaink a szociálisan és mentálisan a legrászorultabb rétegből kerülnek ki, nekünk tehát az oktató tevékenységgel párhuzamosan nem egyszerűen nevelnünk kell, hanem az esetek többségében helyettesíteni a családot, sokszor a hivatalos fórumokon is.
A diákotthonban ellátott helyi vagy vidéki gyerekek nem jelentenek terhet az iskola költségvetésére (ez a vád sokszor elhangzik), hiszen az állam kiemelt normatíva utalásával ismeri el ezt a tevékenységi kört. Ezeknek a tanulóknak a rendszeres tisztálkodási-, tanulási lehetőség, a kultúrált környezet, a napi ötszöri étkezés és a gondoskodás, alighanem életük leggondtalanabb korszakát jelentik. A szakiskola beindításával és a gyermekvédelmi feladatok vállalásával 5- 18, 20 éves korig élnek nálunk diákok.
A gyönyörű épület szállást is kínál a Nagybajomba látogatók számára. Büszkék vagyunk arra, hogy vendégül láthattunk röplabdázókat Lengyel-, Cseh- és Németországból, diák-munkásokat ökológiai testvérvárosunkból, Schortensből, az erdélyi Gyergyószárhegyről és a német hadisír-gondozókat. Tájékoztatásuk megkönnyítésére készítettük el weblapunkat, címe: www.szallaskereso.hu/nagybajom .
Remélem, a fent leírtak híven tükrözik terveinket: az alapítók szándékának megfelelően szolgálni a diákság, a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola polgárainak testi, lelki épülését!

 

Nagybajom, 2005. április 11. 

Roth Erik

 

Kollégiumunk sajátossága a többlépcsős integrált nevelés. Intézményünkben együtt él az általános iskolás korosztály a szakiskolással, a tanulásban és értelmileg akadályozott, a különleges gondozást igénylővel, a cigány származásúval. Nevelő munkánkat alapvetően ez a sokszínűség határozza meg.
Biztosítanunk kell a különleges gondozást igénylő gyermekek számára a fejlesztő foglalkozásokat, az önálló életvitelre, eredményes szocializációra való felkészítést.
Nevelő- oktató munkánk középpontjában a kompetenciaalapú oktatás áll: olyan ismeretek, készségek, képességek, attitűdök fejlesztése, amely megszilárdítja az egész életen áttartó tanuláshoz szükséges képességeket, és biztosítja a sikeres munkaerő-piaci alkalmazkodáshoz nélkülözhetetlen tudás kialakulását.
Munkánkban érvényesülnie kell az általános nevelési elveknek, kiegészítve azzal a pedagógiai szemlélettel, melyeknek érvényesülniük kell a sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók, illetve a családjuktól távol élő gyermekek nevelésében. Az enyhefokban sérült, a hátrányos helyzetű (HH) és a halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) gyermekek esélyegyenlőségének biztosítása a kompetenciaalapú oktatás segítségével.
Ennek érdekében a 2009-2010-es tanévtől a TÁMOP 3.1.4 pályázat a kompetencia alapú oktatás módszertanának és eszközeinek széleskörű elterjesztését célozza, a pedagógusok módszertani kultúrájának korszerűsítését, a tanulók képességeinek és kulcskompetenciáinak egyénre szabott fejlesztését és megerősítését, a rendszerben meglévő szelektív hatások mérséklésével, valamint az egyenlő hozzáférés és esélyegyenlőség szempontjainak érvényesítésével.